Mit írnak elő a szabályok
Egységes uniós szabály nincs. Két példa mutatja, mi a lényeg:
- Bajorország: a hitelesítő záradéknak jeleznie kell az okirat sajátosságait, „különösen az olvashatatlan szavakat, változtatásokat vagy kihagyásokat”, ha ezek nem derülnek ki már a fordításból. Ha csak egy részt fordítottak le, azt jelölni kell (BayAGGVG 62. cikk (4) bek.).
- Lengyelország, a hiteles fordító szakmai kódexe (TEPIS): a fordítás visszaadja a szabad szemmel vagy nagyítóval látható összes olvasható jelet, és leírja az olvashatatlan elemeket (29. §). Ami nagyítóval vagy a szkennelt kép képernyőn történő nagyításával olvasható, olvashatónak számít; az olvashatatlanságot megjegyzésben kell rögzíteni (34. §).
- Szintén a TEPIS-kódex szerint: a javításokat, betoldásokat és áthúzásokat — a hivatalosakat is — előfordulási helyükön vissza kell adni vagy röviden le kell írni. A beavatkozás jeleit (kaparás, átírt számjegyek, eltérő kézírás vagy tintaszín) fordítói megjegyzésben kell leírni (31. §).
A gyakorlatban
- Előbb nagyítson, csak utána írja, hogy „olvashatatlan”: nagyítsa ki a szkennelt képet, és szükség esetén kérjen jobb szkennelést vagy az eredetit.
- Ne találgassa a neveket: vesse össze a kézzel írt neveket az ügyfél más okmányaival, például az útlevéllel, és jelölje az eltéréseket.
- Jelöljön egységesen: például [olvashatatlan] egy szónál és [olvashatatlan aláírás] aláírásnál. A TEPIS-kódex rövid, dőlt betűs, szögletes zárójeles fordítói megjegyzéseket ír elő (30. §).
- A bizonytalan, de olvasható rész nem olvashatatlan: adja meg a legvalószínűbb olvasatot, és jelölje a bizonytalanságot megjegyzésben.
Miben segít a Lingverra
A Lingverra elolvassa a kézzel írt bejegyzéseket, és megjelöl minden helyet, ahol a felismerés bizonytalan, így azonnal látja, hol kell alaposabban megnéznie. Hogy egy rész olvasható-e, és hogyan jelöli, Ön dönti el.
Olvassa el ezt is: Ukrán és szovjet okiratok fordítása: 7 gyakori hiba
Olvassa el ezt is: Hiteles fordítás Magyarországon: a szabályok